2017年5月13日土曜日

Szójaszósz és társai



Egyik reggel a TV-ben valami műveltségi kvízműsort adtak, ahol az egyik kérdés az volt, hogy az ételízesítők sza-si-szu-sze-szo-ja közül mi a sze és a szoazaz mely ízesítők nevében fordulnak elő a fenti szótagok (a szótagok sorrendje az ízesítés sorrendjére is utal).
Az első három egyébként a következő:

[sza] ⇒ 砂糖 [szató], azaz cukor;

[si] ⇒ 塩 [sio] tehát só;

[szu] [szu] ecet;

És a fenti kérdésre a válasz:

[sze] 醤油[sóju] szójaszósz;

[szo] 味噌[miszo] miszo.

A szójaszósznál elsőre sehogy sem jön ki a [sze] szótag, de a TV (cookpad szerint is), azért [sze], mert a régi kanahasználat szerint せうゆ [szeuju]-nak kell írni. (?)
Furcsállottam a dolgot, mert én másra emlékeztem, és valóban, a kandzsi sino-japán olvasata a régi kanahasználat szerint しゃう[sau]. Hepburn japán-angol szótárában is ebben az alakban szerepel (1867):

SHŌYU シヤウユ 醤油 n. Soy, a kind of sauce made of fermented wheat and beans.

Azonban a Japán Nyelv Nagyszótára 日本国語大辞典 tényleg hoz egy példát a meidzsi-korból, ahol a kérdéses szótag [szeu] formában van lejegyezve:

安愚楽鍋〔1871〜72〕〈仮名垣魯文〉三・下「此お客は煮たのがいいと云からたれ抜のスウプへみりんと醤油(セウユ)をおとしてよく煮てくんな」

Egyébként benne van a pakliban, hogy a „só”  kivételével a többi ízesítőszer neve vagy kínai eredetű vagy kínai közvetítésű*. (jó, a japán -t Óno Szuszumu dravida szavakkal boronálja össze: tamil uppu, kolami sup, pardzsi cup, gadaba sup / cuppu)

砂糖 [szató]a a szanszkrit śarkarā átírása ?

[szu]Tódó Akijaszu és Jamada Kacumi szerint a kínai átvétele.

醤油 [sóju]kínai eredetű. A kun 訓 olvasata hisio ひしほ.

味噌 [miszo]koreai 蜜祖, mandzsu ᠮᡳᠰᡠᠨ miszun ?




佐藤喜代治(1977)『国語学研究辞典』明治書院 
『日本国語大辞典』Japanknowledge
藤堂明保 (1983)『漢語と日本語』秀英出版
山田勝美(1976)『漢字の語源』角川小辞典

2017年5月3日水曜日

国語学系雑誌 最新号  Japán nyelvvel / irodalommal foglalkozó folyóiratok új számai



言語研究151号(20173月)

○主要部を持たない日本語従属節―「シテ」・「言ッテ」・「思ッテ」 の不在―
              (大島 デイヴィッド 義和)       
  
○出来事の発生を表す「~がある」文  (久保田一充)

○サハ語(ヤクート語)の「双数」の解釈―聞き手の数からの分析―(江畑冬生)

◆書評・紹介      井川壽子著『イベント意味論と日英語の構文』(衣畑智秀)
◆第153回大会口頭発表・ポスター発表・ワークショップ要旨彙報      113
2016 年度役員
◆『言語研究』執筆要項
◆日本言語学会 大会発表規程
◆日本言語学会 大会発表要項



『國語國文』864号(通巻992号)大谷雅夫教授退職記念特輯 第1

○「白珠」小考 (王小林)

○『萬葉集』のかはづの歌二首――「かひや」の新釈を試みる――  (湯川志貴子)

○日本紀私記逸文考――『御鏡等事 第三』末巻の私記逸文について――  (鎌田智恵)

○神楽歌「杖」をめぐって  (田林千尋)

○「遍昭らしさ」の行方 ――三代集と『遍昭集』に着目して――  (山下文)

○蜻蛉日記の「時姫」  (鈴木隆司)

○源道済の詠紅葉蘆花の和歌と序をめぐって  (山本真由子)

○末摘花巻の「松の雪のみあたたかげに降りつめる」――その表現意図と後世における受容について――  (林欣慧)

○『源氏物語』若菜上「猶残れる雪」について  (三宅えり)

○藤原俊成自讃歌「夕されば」考  (小山順子)

○廣瀬本萬葉集の書入――巻十九・四一五一番歌をめぐって――  (奥村和美)

○作られた〈詩讖〉――『古事談』巻二・第21話考――  (松本昭彦)

○『いはでしのぶ』巻四の再解釈―伏見大君を中心に―  (関本真乃)

○神の恋歌 ――三輪明神と口決――  (橋本正俊)

○『八幡愚童訓』甲本の漢籍利用粗描――武内宿禰と北条氏に触れつつ――  (森田貴之)

○伏見院の和歌題と漢文学  (阿尾あすか)

○伏見院和歌考――漢文学からの影響――  (中村健史)

○東家流の神道  (竹島一希)




『國語と國文學』 20175月特集号通巻1122号(第94巻第5号)

☆特集 近代のメディア――雑誌と文学――☆


○女子教育のなかの文学――日露戦争前夜の「女学世界」――(五井信)

○大正期少女雑誌から婦人雑誌への位相――伊東英子の軌跡を視座として――(久米依子)

○『赤い鳥』の文体改革――童話/綴方の相互交流を視点として――(渋谷百合絵)

○俳句結社誌の編集アイテムをめぐる考察──<選句欄>と<同人制>──(伊藤一郎)

○戦間期モダニズムとしての散文詩理論――雑誌『詩と詩論』とその周辺――(小林洋介)

○林芙美子と文芸誌『若草』――忘却された文学愛好者たち――(小平麻衣子)

○『新風』をめぐる軌跡/言説(松本和也)

○悪貨は良貨に駆逐さる――戦後探偵雑誌『妖奇』について――(浜田雄介)

○「荒地」と「囲繞地」――広島詩壇における〈荒地以後〉の形成――(田口麻奈)

○『女性自身』と源氏鶏太――〈ガール〉はいかにして働くか――(井原あや)

◇新刊書情報

◇国語と国文学 総目次



『日本語学』 20175月号 通巻466号 (第365号)

☆「数」のことばの謎を解く☆


○日本語の数詞の古い姿 (安田尚道)

○古代から近世にかけての助数詞の実態 (三保忠夫)

○進化する技術に、助数詞はどこまでついて行かれるのか──インターネットやロボットの数え方── (飯田朝子)

○上代から近代における助数詞「本」と「筋」 (陶萍)

○放送の中の数詞・助数詞──アクセント辞典改訂から見えてきた傾向と変化──
 (滝島雅子)

○中国語の数え方──量詞の成立と発展および現代における選定基準──
 (橋本永貢子)


【研究回顧】

○国語学・国文学への我が道[前] (渡辺実)

【連載】

[ことばの散歩道] 井上史雄
[ことばのことばかり] はんざわかんいち
[ことば屋繁盛記]大熊智子
[日本語教師がみる世界の日本語リアルレポート]藤光由子 
[百人一首を味わう]栗木京子・半澤幹一

2017年4月18日火曜日

A Japán-szigetek és a környék nyelvei

 Japán nyelvtöri órára készítettem az alábbi vázlatos térképet, mely a Japán-szigetsor és környékének nyelvi sokszínűségét hivatott illusztrálni - ugyanis hajlamos az átlag (japán / magyar) ember elintézni annyival, hogy „Ja igen, van a kínai, koreai, japán és az orosz nyelv, oszt’ jó napot”.  Tény persze, hogy a kis nyelvek többségét a kihalás fenyegeti, és ebbe a Japánban beszélt nyelvek közül nyolc  is beletartozik (ajnu, amami, hacsidzsó, kunyigami, mijako, okinavai, jaejama, jonagunyi).




Az adatokat leginkább az Ethnologue és az Unesco oldaláról vettem illetve japánosítottam.



Akit komolyabban érdekel a téma, azoknak az alábbi köteteket ajánlom:

1. Az ajnu és a tágabb értelemben vett japán nyelvről lásd Masayoshi Shibatani The Languages of Japan. Cambridge University Press,1990.

2. A Japán-szigeteken és a körülötte beszélt nyelvekről a Hakuszuisa kiadó 白水社 Nihongo no rindzsintacsi I-II 日本語の隣人たち (2009, 2013) [A japán nyelv szomszédai] c. köteteiben közöl szövegmutatványokat.

3. A Japán-szigeteken használt nyelveken (klasszikus kínai, keszen nyelv, ajnu, okinavai, japán) íródott szövegek bemutatása: Nihongo no tameni 日本語のために, Kavade Sobó Sinsa 河出書房新社 2016.

2017年4月9日日曜日

Hogy számoljuk a szakurát?

Hogy számoljuk a szakurát?


Mi sem egyszerűbb ennél.

Cseresznyefa: [boku] / [dzsu] / [kan]

Cseresznye-bimbó: [ko]

Cseresznyevirág: [rin] / [ko]

Virágfürt: [fusza] (eredeti japán számokkal) / [cu]   (eredeti japán számokkal)          

Virágzó ág: [eda]    (eredeti japán számokkal) 

Virágszirom: [mai]

Lehulló, és a szélben táncoló virágszirom: [hira]   (eredeti japán számokkal) 
Végezetül itt van még a [da], amelynek jelentése „lehajló faág”, de talán emiatt is használható a virágfürtök számlálására.





『数え方の辞典』小学館2004