Hangtan : Nara-kori nyelv 奈良時代の日本語

A nara-kori japán nyelv jellemzői nagy vonalakban a következők:

- szó elején nem állhat zöngés mássalhangzó 

- szó elején nem állhat r (ラ行)


- a さ sor (さ行) korabeli kiejtése még problémás, c? cs?　s? sz?

- a ち ti, a つ tu volt

- ぢ: di, づ: du

- a は sor (は行) kiejtése ф

- ゐ: wi, ゑ: we, を: wo

- a　や sorban　（や行） a je szótag (延) is megtalálható volt

- "különleges kanahasználat" (上代特殊仮名遣い) : bizonyos szótagok (ki, hi, mi, ke, he, me, ko, szo, to , no ,mo, jo, ro) esetében kétféle manjóganát használtak, és ezeket soha nem keverték egymással. Ennek a jelenségnek számos magyarázata van,  lásd : Hangtörténet.
 Ehhez annyit fűznék csak hozzá, hogy a nyolc magánhangzós elméleten (a, i, i2, u, e, e2, o, o2) kívül még a következő elképzelések vannak:

hat magánhangzó: a, i, u, e, o, o2 (Hattori Siró)

öt magánhangzó: a, i, u, e, o2 (Macumoto Kacumi)

négy magánhangzó: a, i, u, o2 (Macumoto Kacumi)

hét magánhangzó: a, i, i2, u, e, o, o2 (Mori Hiromicsi)

Bővebben lásd még itt: 木田章義：『上代特殊仮名遣のエ列乙類・イ列乙類の問題』国語国文　９１７号　2011年1月25日


- magánhangzó-torlódás kerülése  (bár vannak kivételek):

 araumi →   　arumi  　　　安流美
 фanareiszo →　фanareszo波奈礼蘇

- magánhangzók összeolvadása:
 i + a = e
 a + i = e2
 o2 + i = i2


参考文献　

橋本進吉著『国語音韻の変遷』
山口明穂その他『日本語の歴史』東京大学出版
『日本語要説』ひつじ書房