Szerencsére a 国字の字典 c. szótárban megtaláltam a karaktereket, bár az utolsó kicsit különbözik a feliraton láthatótól - elképzelhető, hogy csupán írásjegyváltozatról van szó.
A szótár szerint az olvasata "szamuhara"; a 才+合+辛 írásjegyet először sza-nak, majd ha-nak kell olvasni. Ez tkp egy "varázsige", amit talizmánokra szoktak írni- a szamuhara szó valószínűleg a szanszkrit saṃvara szó japános kiejtésén alapul (→ szambara 三跋羅・三婆羅).
A 日本国語大辞典 című nagyszótárban a fenti varázsigén kívül a szambara-szambara (szamba-szamba) is megtalálható, amit az alábbi karakterekkel írnak:
Látható, hogy csak az utolsó írásjegyben különbözik a szamuharától. Sajnos egyelőre még nem tudom, hogy ezeket a kokudzsikat (?) ki és mikor alkotta meg, de annyi biztos, hogy az edo-kor végén már megvoltak (秉穂録, 一・下). A második, a 抬 kandzsiként "korbácsolni" jelentésben ismert, de itt talán írásjegy-ütközésről lehet szó (別字衝突).
秉穂録
Az 1814 után készült 諸国風俗問状答・淡路國風俗問状答 -ben is megtalálható a 秉穂録-ban látható négy írásjegy. A könyv szerint ezt a sáskák elleni talizmánon használták:
「鳥飼下村實盛の社六月初亥日蝗除祭にて、鏡餅、洗米、神酒等供ふ、左の守札を参詣人受戻り田畝に建つ。鳥飼上中下三ヶ村は、右亥日に虫送をす。
才+合+辛・抬・才+合+辛・扌+己+口
右實盛社盛札の事、秉穂録にも見えたり 尾州人作 合せ見るべし。」
参考文献
飛田良文 監修・菅原義三 編『国字の字典 増補』 東京堂出版１９９０
『日本国語大辞典』 デジタル版
中山太郎編著『校註 諸國風俗問状答』東洋堂発行 昭和17年 (536.oldal)
笹原 宏之編 （2010年）『当て字・当て読み 漢字表現辞典』 三省堂
返信削除322頁
さんばらさんばら
読みは「けんいけんぼう」「じゃっこうじゃっかく」など多い。字体にも揺れあり。少なくとも江戸時代からお守りとして今に至るまで使われてきた。
墓石などに見られる【八+臼+烏】 （うはっきゅう）も字体が各種あり、意味も読みも確定していない。